Magyarcsernye (szerbül Нова Црња / Nova Crnja) falu és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, az azonos nevű község központja. Magyarcsernye Bánát északkeleti részében fekszik, az északi szélesség 45-46. és keleti hosszúság 20-21. foka között terül el. Nagybecskerektől 45 km-re, a roman határtól pedig 13 km-re található. Tengerszint feletti magassága körülbelül 80 méter. A helység területe 156 hektár. A helység és környéke a Bega folyó teraszán fekszik. A talaj minőségére az ugynevezett folyami és talajeróziók hatottak. A talaj alapját a leülepedett lösz alkotja. A helység a réti feketeföld övezetében fekszik és néhol szürke homokkal vegyül. A több mint két évszázados fejlődése is tipikus, a szépen kialakult falusi élet a „boldog békeidőkben” és a szocialista idillben érte el fejlődésének tetőfokát, majd az 1990-es évektől lassanként visszafejlődött, mára teljesen elvesztette az önellátáshoz elengedhetetlen funkcióit, és szinte telyesen a város szolgáltatásaira szorul. A néhány helyen megmaradt, átalakítások nélküli paraszti telkek és az azokon épült lakó- és gazdasági épületek azonban nagymértékben tükrözik Magyarcsrnye egykori szellemiségét, mindennapjait és bizonyos mértékben történelmének megismerését és megértését is.



Magyarcsernye tipikus példája a XVIII. századi bécsi udvari, vagyis földesúri telepítések során keletkezett falvaknak. A vidék földesura gróf Csekonics József, akinek birtoka Szőlősudvarnok és Zsombolya között terült el és 38902 katasztrális hold fölött rendelkezett, hogy a zsombékos és nádas földeket megművelhetővé tegye 1792-ben hozta be az első telepeseket a mai Magyarcsernye területére. 1798-ban Csekonics József tábornok, Szeged környéki kertészeket telepített ide. Ezek a telepesek először a mai Magyarcsernyétől kb. 2-3 kilómáter dél-nyugatra, Bozitón telepedtek le. A második csoport telepesei 1829-ben jöttek vidékünkre, de ezek már nem Bozitón telepedtek le, hanem a mai Magyarcsernye területén. Magyarcsernye őseit Dél-Magyarország (Szeged, Arad) környékéről telepítették. Az újonc telepesek értettek a kertészethez és a dohány termesztéshez. 1824-től, Csekonics József tábornok halála után, a település földesura Csekonics János lett, aki igyekezett a pusztából rendes falut kialakítani, ezért 1828-ban tehát Csősztelekről újabb magyar telepeseket hívott Buzitovára, és az újonnan idetelepülőkkel az uradalom 1829-ben 30 évre új szerződést kötött, melynek értelmében a szerződő telepítvényesek minden hold föld után évenként 3 pengő forintot tartoznak fizetni. Helységünkben 1831-ben kolerajárvány pusztított. Az 1800 lakos közül 392-en lettek a járvány áldozatai. Itt megemlítjük, hogy 1831. augusztus 2. és 3-án a híres magyar zeneszerző Bartók Béla (1881-1945) egyik ősének, Bartók Jánosnak és feleségének Bosznovics Katalinak, gyermekei szintén itt haltak meg kolerában. 1837-ben másodszor pusztított a kolera 180 áldozattal, és 1849. július és augusztus havában immár harmadízben jelentkezett és 87 áldozatot követelt. 1849. január 21-én az egész lakosság a Maroson túlra menekült a közeledő szerviánusok elől. Mivel az ellenség az egész helységet üresen találta, azt kirabolta és felgyújtotta. Ekkor égett el a plébánia levéltára is. Az elmenekült magyar lakosság csak 1849. május 7-én tért vissza elhagyott otthonaiba. 1828-ban iskolaházat építtetett a község, mely ideiglenes imaházul is szolgált.

A helységben 1844. június 2-án fejeződött be a templom építése, amelyet Laux Pál aradi építész tervezett és épített. Plébániát a helység 1829-ben kapott, de anyakönyvet 1796. óta vezetnek. A templom alapkőletételének napján 1842. május 4-én a templom mellé japánakácot (Sophora Japonica) ültettek, amely még manapság is él és az állam védelme alatt van. A templomunk a védőszentjéről Szent Ágotáról lett elnevezve. Az első községháza (faluháza) 1856-ban lett átadva rendeltetésének, míg a második épületet 1898. okóber 10-én adták át rendeltetésének. A helyiségnek 1878. június 4-e óta van heti piaca. 1892-ben fúrták a helység első ártézi kútját a volt piactéren. 1898. október 2-án adták át a forgalomnak a Nagybecskerek és Zsombolya közötti keskenyvágányú vasútvonalat. Forgalomban van 1969-ig, amikor is, mivel ráfizetéssel dolgozott megszüntették és a sineket is felszedték. 1908. és 1909-ben a földesúr, hogy nemaradjon munkaerő nélkül és hogy a parasztokat a helységhez kösse 65 éves lefizetésre 194 család között 2328 katasztrális hold földet osztott szét. A Nagybecskerek Zsombolya közötti utat 1884-88-ig kövezték ki. 1902-1906 között épült fel a gőzmalom. 1906-ban a kisvonat által előidézett tűzvészben a faluban 42 ház leégett és ez késztette a falu lakosait, hogy megalapítsák a falu önkéntes tűzoltó egyesületét. 1922-ben megalakult az első sportegyesület Magyarcsernyén, névszerint a Sloga labdarúgó egyesület, akiknek először a falu keleti végében alakítottak ki futballpályát.

Az első világháború megzavarta a falu békés fejlődését. A háború befejezése után és az ezt követő időszakban végrehajtott argártörvény Magyarcsernye lakosait nem részesítette földosztásban. Ilyen helyzet közepedte a földnélküli munkásnak helyzete napról-napra rosszabbodott. A helység bérmunkásai között az egyre elmélyülő osztálykülömbségek miatt mind nagyobb elégedetlenség ütötte fel a fejét. Emellet a haladó szocialista és kommunista eszmék az első világháborúból hazakerülő hadifoglyok hazatértével a mi helyiségünkben is kezdtek teret hódítani. Így többek között itt is megalakult a földmunkások szakszervezete. Az 1927-es községi választásokon három haladószellemű munkás lett megválasztva az akkori községi előljáróságba.



A Vidovdáni Alkotmány meghozatalával és az 1929-es diktatúra bevezetésével a munkásmozgalom nálunk is illegalitásba vonult. Megkezdődött a kíméletlen kommunista ellenes hajsza. Tömeges házkutatások és letartóztatások lettek végrehajtva. 1935-36-ig épült fel Magyarcsernye villanytelepe. Ez a telep éjjel 11 óráig szolgáltatott áramot és a felszabadulásig, 1944-ig volt üzemben. Közvetlen a II. világháború előtt és alatt épült fel a gabonatároló és szárító. 1941. április 11-én Magyarcsernye is német fennhatóság alá került. 1944. október 3-án a helység felszabadult a fasiszta iga alól. Ezt követve, nállunk is megalakult a Népfelszabadító Bizottság és JKP helyi szervezetének kezdeményezésére a tömegszervezetek is. Hazánk felszabadulásáért és forradalmi céljainak megvalósításáért Magyarcsernye lakosai közül 21-en áldozták életüket. Emléküket az öreg községháza bejáratán egy márvány emléktábla őrizte, majd ez később kikerült a keleti temetőbe. Az 1946-ban meghozott és végreahajtott Agrártörvény által 222 földnélküli család díjtalanul 1136 katasztrális hold földet kapott. 1949-ben alakult meg az Edvard Kardelj nevét viselő Termelő Parasztszövetkezet. 1954-ben a Roham labdarúgói új otthont kaptak a falu nyugati részében, ahol öltözőt és fedett lelátót kaptak bekerített futballpályával.,amelyet ma is használnak a labdarúgók.

1964-ben helyezték üzembe helyiségünk első ipari létesítményét, az olajgyárat. A Bánát étolajgyár időközben több fejlesztésen is keresztül esett. 1966-ban kiépítésre kerültek az utcai járdák. 1962-ben épült fel a községi bíróság épülete és 1974-ben a községi képviselet székháza is. A hatvanas évek végén újra sorkerült új artézi kutak fúrássára és a meglévők tisztítására. 1971-ben a a helyi közösség hozzáfogott az egész falu vízvezeték-rendszerének a megépítéséhez. A vízvezeték hállózat telyeskörű felújítására 2014-ben került sor. 1972-ben került sor a telefonközpont és a rákapcsolódó telefonhálózat kiépítésére. 1972-ben önkéntes munkával épült fel a vdászotthon. 1973-ban let korszerűsítve az utcai világítás. 1974-ben épült fel az orvosi rendelő, ahol még ma is folyik az orvosi ellátás. Az épületen belül található még a fogorvosi rendelő és a gyógyszertár is. 1976-ban kezdték meg építeni a cukorgyárat, amit 1979-ben helyeztek üzembe. Sajnos ma már nem üzemel. 1986. augusztus 1-én kezdődött a műút hállózatának kiépítése. Ekkor a falu 4200 méternyi műutat kapott. 1991-ben fejeződött be a teljes úthálózat kiépítése és ekkora a falu 8600 méter műúttal büszkélkedhetett. Az 1980 és a 2000-es év között Magyarcsernyén a munkaviszonyban lévők száma megközelítette az 500 főt. Működött a Molin földműves szövetkezet, Banat olajgyár, Banаćanka cukorgyár, Istra kereskedelmi vállalat, két varrodába jártak a csernyei asszonyok dolgozni (V.Stepa, Velike Livade), működött a kisipar, pl. volt a faluban borbély, fodrász, szabó, cipész, kovács, stb. Az Istra kereskedelmi vállalaton belül működött a vendéglátóipar.

Az 1990-es évek elején a gazdasági bajokat tetőzte a politikai vállság, a háború , megindult az elvándorlás, menekült áradat, a katonköteles fiatalok köréből. Az itthon maradt ifjak katonai szolgálatra, háborús területekre lettek vezényelve. A globalizáció megjelenésével nehéz gazdasági heylzetbe került a falu. Megszünt az Istra kereskedelmi vállalat. Az ipari létesítmények közül a cukorgyár egy bizonyos időre bezárta kapuit a 90-es évek végén, amely a 2000-es évek elején ismét kinyitott, miután privatizálva lett, azonban az újraindulás után 5 évvel az olasz magánkézben lévő cukorgyár is bezárt és ezzel rengeteg csernyei munkás lett munkanélküli. Ami azonban a legfájóbbann érintette a falut az a földműves szövetkezet - birtok csődbe jutása volt 2006-ban. A szövetkezet több mint 100 családnak adott munka és megélhetési lehetőséget hosszú évtizedeken keresztül. Az 1990-es években civil szervezetek közül több szervezet az anyagiak hiánya miatt megszünt vagy működés képtelenné vállt, a civil szerveződés hiányát megérezte a falu. Hogy újból beinduljon kultúregyesületünk, sportegyesületünk és más egyesületünk munkája, megalakult a Csernyén élő és Csernyéről elszármazottak klubja, azaz a Csernyeiek Klubja, azzal a céllal, hogy újra életerőt kapjanak a kultúrális, a sport és más fajta tevékenyésgek. Majd ezután újabb és újabb civil szervezetek jöttek létre és a 2000-es évek végére több 10 civil szervezete lett a mi kis falunknak. 2007-ben műútat kapott a Nyárfás utca, a Magazin sor és a malom köz (JNH utca része). 2008-ban a Tito marsall, a Petőfi Sándor és a Kossuth Lajos utcák új aszfaltburkolatot kaptak. 2011-ben befejeződött a Szent Ágota templomunk teljeskörű felújítása. Amely során a következő munkálatok valósultak meg: ki lett cserélve a teljes tetőszerkezet, a külső falak újravakolása és festése, a templomtorony nagy részének felújítása, a padlózat teljes cseréje, a belső falak burkolása, a sekrestyék felújítása, stb. 2011-ben fejeződött be a vadászotthon adaptálása, korszerűsítése, amely során a felső szinten szobák lettek kialakítva és az alsó szint is át lett alakítva, modernizálták és megnagyobbították a konyhát is.


Forrás :

Szilágyi Mária - Fényben és árnyékban (2013)
Emlékörző - Tanók József (1992)
A testvériség közlönye - Omrčen Branko, fordította Kucsera József
Halász György